Már nagyon vártuk! Helka alom
2012. aug. 08. – 11:17 | No Comment

Augusztus 31-én megszületett három csodakutya (Galga, Gercse és Gemenc) Chankazz Helka és Galla-Hegyi Nótás párosításából! További információ a G alom oldalán!

Read the full story »
A dolgozó pumi

komoly szórakozás! agility, terelés, flíball, frisbee…hírek, érdekességek

A pumi egészsége

hírek, cikkek a fajta egészségéről, ismert betegségeiről

A pumi külleme

kiállítási hírek, cikkek a pumi külsejével kapcsolatban

Pumi kérdések

gyakori kérdések és válaszok, érdekességek a pumi fajtáról

Pumi kölykök

hírek és újdonságok almokról

Home » Pumi kérdések

A pumi eredete

Submitted by on 2010. márc. 30. – 10:44No Comment
Tags: , ,

Írta: Kuzmenkó Noémi & Németh György

A pumi nem tekinthető ősi magyar kutyafajtának. Mai tudásunk szerint a pulinak francia és német eredetű pásztorkutyákkal természetes módon, azaz nem tervszerű kitenyésztés eredményeként keletkezett tájfajtája, melyet önálló fajtaként az 1920-as évektől ír le a szakirodalom.

Kialakulásának kezdete feltehetően az 1700-as évekre tehető, amikor a könnyűipar fejlődése során a Németországból behajtott merinói juhokkal megérkeztek hazánkba az őket kísérő pásztorkutyák és keveredtek az ország területén található ősi pulival. A tisztavérben megmaradt pulik mellett a pásztorok kezén főleg a Dunántúlon viszonylag hamar elkezdett kiformálódni egy, a pulitól külső és belső tulajdonságaiban egyaránt egyre inkább eltérő kistestű terelőkutya, amelyet a népies használatban még sokáig pulinak neveznek annak ellenére, hogy a pumi elnevezéssel már 1795-ös forrásokban is találkozhatunk. Ezek a tulajdonságok ma határozottan megmutatkoznak a pulinál könnyebben kezelhető középhosszú szőrzetben, a megnyúltabb arcorri részben, a felső egyharmadában visszabicsakló fülekben, a felfelé induló, majd a kereszttájékra visszakunkorodó farokban és a puliénál is élénkebb vérmérsékletben.

Ajkai RongyosA névvel kapcsolatos bizonytalanság a pumi kialakulásának, a két fajta szétválásának ebben a korai szakaszában szinte elkerülhetetlen volt, és végigkísérte a fajta 1920 előtti történetét. A puliéval összecsengő, talán rokonságra is utaló név eredetét tekintve több elképzelés is napvilágot látott. A legszélesebb körben elfogadott Herman Ottó – később Raitsits Emil által is felkarolt (1924), majd Anghi Csaba által elvetett (1936) – elgondolása volt, aki a pumi szót rokonsági alapon a pomerániai spicc nevéből (“pommern”) eredeztette. Egy biztos: a különféle teóriák ellenére máig tisztázatlan eredetű szó használata mai értelemben Raitsits nyomán terjedt el, akinek szakszerű irányítása mellett nem egészen száz évvel ezelőtt szinte a semmiből kezdődött meg a fajta megszilárdítása és elfogadtatása.

A magyar pásztorkutyák elnevezésével kapcsolatos szakmai véleménycserék elindítása Buzzi Géza, Kerpely Béla, az álnéven publikáló “Luchyf”, Monostory Károly valamint Nagy István nevéhez fűződik, akik a századforduló állattenyésztési szaklapjának hasábjain 1907-től kezdve többször igen heves vitában kísérletet tettek az átláthatatlan névhasználat és különbségek tisztázására puli-pumi és komondor-kuvasz ügyben. Ebbe a közel 10 éve folyó vitába kapcsolódott be az első világháború alkonyán Raitsits, a kynológia területén elismert kutató és szakíró, aki pályája során különös figyelmet szentelt a magyar kutyafajtáknak.

Raitsits maga is sokáig kétféle – egy lelógó és egy állófülű – puliról beszél (1916), és úgy tűnik csak később, Lovassy Sándor cikke nyomán véglegesedik az az elképzelése, hogy ezek a kutyák valójában nem egyazon, nagyfajta változatosságot mutató fajtához tartoznak, hanem két különböző terelőkutya-változatról van szó. Lovassy 1919-ben különösen Somogy és Zala térségére jellemző, a puliból kialakult, de attól sok tekintetben eltérő, megszilárdult tájfajtaként ír a pumiról. Lovassy és saját kutatásai alapján Raitsits először 1921-ben ajánlja a MEOE figyelmébe a dunántúl kistestű terelőkutyáját, a pumit, és rövidesen elkezdik a reprezentáns egyedeket a Magyar Kutyafajták Törzskönyvébe bevezetni.

Rakenlov Jeles Játszó ÁfonyaA szakmai ajánlásnak és a magyar ebtenyésztőkhöz, ebtulajdonosokhoz intézett rendszeres felhívásoknak (1920, 1921) köszönhetően a pumi először a puli dunántúli változataként, majd 1923-tól önállóan szerepel az országos kutyakiállításokon. A pumi körüli bizonytalanságot jól illusztrálja az 1923. augusztus 20-i kiállításról kiadott bírói jelentés, mely szerint két pumi, és egy törpe pumi került bemutatásra. A pumi szakszerű kitenyésztésének végül Raitsits 1924-ben megjelent, “A Magyar Kutyák” című könyvében közreadott pontos fajtaleírás adott lendületet és szakmai alapot. 1928. elején már 81 regisztrált pumiról tudunk, többnyire az Állatkert, a Délibáb, a Felvidék, a Hortobágy, a Pardon, a Tétényi és a Zsenyei többszörösen díjazott tenyészetekből. Nem egy köztük ekkor már három nemzedékes leszármazással bírt.

A puli és a pumi közti jellembeli különbségekre, a pumi terrieres vonásaira először Raitsits utal (1924), de valójában a Raitsits-csal szorosan együtt dolgozó, annak 1934-ben bekövetkezett halála után a magyar pásztorkutyák sorsát tovább egyengető Anghi emeli ki lényegi meghatározásként (1936), hogy a pumiban a szerencsés fajtakeveredések hatására terrier típusú sajátosságokat találunk.

Ezek a tulajdonságok nem csak a pulitól eltérő terrieres külsőben mutatkoznak meg, hanem a pumi egész habitusát, vérmérsékletét definiálják, és a pumi előnyére szolgálva nagymértékben kiszélesíthetik a fajta használhatóságát. Olyannyira jellemzőnek ítéli ezeket a tulajdonságokat, hogy 1935-ben a Canis (familiaris) ovilis villosus terrarius-Raitsitsi (Raitsits-féle bozontos szőrű terelő pásztorterrier) nevet ajánlja és fogadtatja el a pumi tudományos nevének. Ugyanebben az évben Anghi megalkotja az első hivatalos pumi standardot.

Források

  • Anghi Csaba: A magyar kutyafajtákról. A Természet. 1934
  • Anghi Csaba: A magyar pásztorkutyák és a külföldi rokonfajták. 1936
  • Anghi Csaba: A magyar pásztorkutyák. Természettudományi Közlöny. 1935
  • Anghi Csaba: A magyar pásztorkutyák terminológiája, jellegleírása és standardja. Debreceni Szemle. 1935
  • Buzzi Géza: A magyar juhász- vagy pásztorebek. A Természet. 1915
  • Lovassy Sándor: A magyar pásztorkutyák. Természettudományi Közlöny. 1919
  • Raitsits Emil: A magyar eb. Természet. 1916
  • Raitsits Emil: A magyar kutyák. 1924
  • Raitsits Emil: Pumitenyésztésünk. A Természet. 1928
  • A Természet folyóiratban megejlent kiállítási katalógusok

Related posts

Leave a comment!

Add your comment below, or trackback from your own site. You can also subscribe to these comments via RSS.

Be nice. Keep it clean. Stay on topic. No spam.

You can use these tags:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

This is a Gravatar-enabled weblog. To get your own globally-recognized-avatar, please register at Gravatar.

Comment Spam Protection by WP-SpamFree